elbeszélések

 

MÓRICZ ZSIGMOND IRODALMI ÖSZTÖNDÍJ 2010-2011
Elefánt

“A csipkés paplanok alól jóformán csak a nagyanyja jobb lába lógott ki, egyébként mindent ellepett a divatjamúlt minták, a paplan fölé húzott másod- és harmadrendű takarók és párnák összevisszasága, pont mint Balzac kisregényében, Az ismeretlen remekműben, ahol a művészeti ideáljaiba szép lassan beleőrülő, zseniális festő Frenhofer képén is a mind nagyobb tökéletességre törekvő vázlatok és javítások végül teljesen felzabálták a modell alakját, egészen addig, amíg a Kötekedő széplány aktja helyett már csak színek és vonalak zavarbaejtően modern kavalkádja látszott, egyetlen tökéletes női lábfejet kivéve.”

LITERA.HU 2010.02.28
A láthatatlan Budapest

“»Az utolsó dalunk szövegét Ady Endre írta«, búgta bele Április Emma a pesti éjszakába, és kezével úgy kulcsolta át a mikrofonállványt, mint egy hűtlen szerető nyakát gyilkosság előtt. Akkor már rég nem írtam verseket, ez a mondat mégis megdobogtatta a szívem, már ami maradt belőle. Mielőtt beléptem volna a Csendes ajtaján, megszokásból lecsekkoltam a Bookline kínálatát a Múzeum körút és a Ferenczy sarkán, pedig könyveket se nagyon vettem már. “

ÉLET ÉS IRODALOM 2009/24
Szex és irodalom, avagy a műfordító hosszúnapja

“A műfordító tulajdonképpen személyes sértésnek vette, hogy a párizsi sztáríró botránykönyvében kizárólag kislányokat erőszakoltak meg a regény hősei, igaz, őket az összes elképzelhető módon. Csodálkozott, hogy az író miért mondott le a teremtés feléről regényes, szexuális vesszőfutása során, ha egyszer a műfaj alapító félistene sem tett különbséget soha férfi és nő között. Tulajdonképpen gyávának tartotta őt, de mikor erre rájött, egyszeriben meg is értette.”

JELENKOR 2009/2
Átkelés a Lidóra

“Lehetetlen, ez volt az első gondolatom akkor februárban, lehetetlen, hogy Gustav Aschenbach ezt a távot gondolán tegye meg, ahogyan Thomas Mann írja a harmadik fejezetben. Vagy akkor a gondoláknak kellett egészen másoknak lenniük, masszívabb és teherbíróbb alkotmányoknak, vagy a tenger lehet sokkal nyugodtabb nyári napsütésben, mint így, mikor a hullámok szinte átcsapnak a benzinmeghajtású vaporetto vaskorlátjain is.”

KALLIGRAM 2009/1
Formalin

“Zombor, miközben öregesen megtörölte a homlokát, és hálát adott az égnek, hogy az utána következő dán esszéista előadása annyira unalmas, hogy az asztala mögött ülve nyugodtan foglalkozhat az emlékeivel, remegve gondolt vissza azokra a vígjátéki elemeket sem nélkülöző éjszakákra, melyek során sötétben bújkáló hűtlenként osont át a Mikszáth tér egyik oldaláról a másikra, s minden szépírói tehetségét latba vetve próbálta elhitetni az egyikkel, hogy most már tényleg haza kell indulnia Hűvösvölgybe, a másikkal pedig, hogy éppen most érkezett meg onnan.”

KALLIGRAM 2008/10
Marcel Proust: Emlékeim Sigmund Freudról

“– A professzor csodálatos előadást tartott ma a Collège-ben! – Lelkendezett a hercegnő, amikor automobiljával felvett az Haussmann körúton – ha holnap híre megy az előadás témájának, és hogy nekem is tevékeny szerepem volt a lebonyolításában, azt hiszem a Faubourg Saint-Germain jónéhány ajtaja örökre bezárul előttem – kuncogott magában, mint egy mesésen gazdag bankár lánya, aki csak azért ment hozzá egy nincstelen hegedűművészhez, mert rájött, hogy basáskodó apja orra alá így tud a leginkább borsot törni.”

SPANYOLNÁTHA 2008/nyár
Éter

“A házak, fák, szemeteskukák és magányos járókelők között az éjszakai járattal együtt rohanó, láthatatlan vörös és sárga szalagok szövedékében egyre több fémes szál kanyargott keresztül, mígnem az egész hálózat inkább egy ismeretlen bolygó technológiájának kábelrendszerére kezdett hasonlítani, melyen matematikai algoritmusokba rendezett szívverésként pulzáltak végig a basszushangok mély, fénytelenül sötét foltjai, s a velük párhuzamos mintázatokba fogott ipari csipogásokból összeálló, éles felvillanások.”

EST.TV MAGAZIN, 2008/10-13. számok
Piccolo Nivico (László Zsuzsi illusztrációival)

“Mikor a reggeli postával megérkezett a hatalmas, össze-vissza pecsételt kartondoboz Velencéből, a család már jóformán teljesen elfeledkezett Kárló bácsiról. Hogy honnan tudhatta meg többszáz kilométer távolságból, hogy éppen három napja romlott el a családi gömbtévé, melyet apámnak egyébként sem megjavíttatni, sem kicserélni nem állt szándékában, egyike volt azon titkoknak, melyek a különös nagybácsit körbevették, és amelyek megfejtéséről már mindhárman régen lemondtunk.”

ÉLET ÉS IRODALOM 2008/16
Szerb Anta megkísértése, avagy a Nell Gwynn-metódus

“Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: Szerb Anta volt a legszebb leszbikus lány a bölcsészkaron. Magas, nyúlánk termetét kifogástalan angol zakókkal emelte ki, és apró, ezüst színű Macintosh laptopját borjúbőr tokban tartotta. Egészen fantasztikus nőügyei voltak, melyek általában velem szemben, egy kocsmaasztalon értek véget.”

MAGYAR LETTRE 2008/tavasz
Apám könyvtára

“Miután megkaptam a Fennsíkon lévő intézetbe a kinevezésemet, nem volt kérdéses, hogy apám könyvtárát is magammal kell vinnem. Nem csak azért, mert gyakorlatilag ezek között a könyvek között nőttem fel – anyámék későn vállaltak gyereket, és mire megérkeztem, a tágas fővárosi lakás gyerekszobának tervezett helyiségét is rég elfoglalták az égig érő, mélybarna mahagóniszekrények –, hanem mert a háború már a levegőben lógott, és nem lehetett tudni, mikor kezdik meg a város szisztematikus ágyúzását.”

CSILLAGSZÁLLÓ 2008/2
Szlovák tangó

“Egykor volt szerelmeink városait általában kerülni szoktuk, akár a lezárt koporsókat. Néha azonban az utunkba kerülnek – egy hivatalos meghívás, egy elhalaszthatatlan üzleti találkozó, vagy egy ártatlannak tűnő családi kirándulás végül mégis elvezet minket ezekre a helyekre, mi pedig joggal érezhetjük úgy: idegenek vagyunk a saját múltunkban. Pozsonnyal sem lett volna semmi probléma, ha éppen nem folyik rajta keresztül a Duna.”

JELENKOR 2007/5
A játszma

“Visszajön, talán visszajön, hallotta a férfi a saját hangját az üres asztal fölött, és maga sem tudta eldönteni, hogy reménykedik vagy bosszankodik ezen a feltételezett, mi több, megjósolt tényen, melyet kettejük gesztusaiból, kapcsolatuk százezer hadmozdulatából és hátracseléből vezetett le, mint egy hirtelen világossá és egyértelművé váló matematikai képletet az előre adott szabályokból.”

LITERA.HU 2007.04.30.
Pesti fészer

“Igen, még tart, egyelőre még tart, tehát a zöld metszőolló biztonságban van, a szegek és a többi szerszám is, mehetünk egy emelettel feljebb, ám miközben a fényesre kopott falépcsőkön lépked felfelé, valahogy minden lépcsőfokkal egy kicsit kevesebbet érez magában abból a jóleső, hamis megnyugvásból, ami a lakat miatt töltötte el odalenn.”

NAGYVILÁG 2006/12
Velencei fejezet

“A Velencei Konzervatórium épülete délben: mint egy túlságos nagyra nőtt kőkalitka – a rácsok ebben a méretben már árkádsorok, támívek, oszlopok, ablakkeretek – amibe a világ összes énekesmadarát belezárták. Ablakonként más-más hangszer skáláit, csicsergését lehet hallani, soha nem többet egy-két taktusnál, mégis valami mindent átfogó vidámságban, a káosz mindent nevető felelőtlenségében: la joyeuse apocalypse, mondhatnánk, a zenekar hangolása a végítélet harsonáinak megszólaltatása előtt, ebédidőben.”

HOLMI 2004/11
Barokk olvasóterem

“…egy olyan dallamot játszom, aminek a hangszere –szóval képzeljen el egy kalitkát benne ezer és ezer különböző színű és fajú madárral, mindegyik össze-vissza csipog, cserreg, csattog, csicsereg, kaffog, bömböl, búg, dürrög, hahotázik, jajong, énekel, nyikorog, és nekem ezeket valahogyan rá kell venni, hogy összhangban, a szólamot egymástól át- meg átvéve énekeljenek, ilyen hangszer ez, és jól tudjuk, hogy naponta három óra gyakorlás még egy parlagi furulyásnak is szükségeltetik, már ha nem csak skálázni akar egész életében.”