esszék

XVII. JAK TANULMÁNYI NAPOK 2011/06/11
A hátrahagyott olvasó

“Talán az érdekel, hogy van-e a halálnak saját szintaxisa. Nem maga a halál, vagy a meghalás érdekel, hanem hogy hogyan viselkedik egy szerző a közelében, milyen viszonyban van ezzel a fenyegető jelenléttel. Milyen a jó. Milyenben lehet. Miért van az, hogy a küzdelemről, amiben mindannyian ugyanúgy részt vettek, a daliás hősöknél jóval többet tudnak a csonkán és megnyomorítottan visszatérők?”

{ nekrológ, portré }

HOLMI 2010/5
Talán most kezdődik – Rubin Szilárd (1927-2010)

“Hogy ezen az újraértékelési folyamaton belül miért vált különösen fontossá nekem és nem egy nemzedéktársam számára ez a két kisregény, annak szintén számos oka lehet. Talán a történelmi helyzetek furcsa összecsengése, hogy a rendszerváltás után időkben szocializálódott fiatalokként valamelyest magunkra ismertünk a II. világháborúból ocsúdó Magyarországon felnövekvő Rubin-hősben, abban a kihalt utcán baktató fiatalemberben, aki »már nemhogy a mában, a múltban sem talál fogódzót: ügyet, amiben hinni, ellenfeleket, akik közt dönteni tudna a lelkében.«”

MAGYAR NARANCS 2010/29
Iszonyú oázisok – Roberto Bolaño (1953-2003)

“Mert valóban sötét és horrorisztikus világ Bolaño univerzuma, melyet ha valami, csupán a szerző fáradhatatlan, szatirikus akasztófahumora és a regények kallódó főszereplői, a véres valóság által lassan felőrölt “szépséges vesztesek” iránti mérhetetlen és rezignált szeretet tesz elviselhetővé – de mintha csak Goya fekete festményeinek mélyén vagy Bosch túlvilági víziói között járnánk, szövegeinek delejes hatása alól minden rettenetünk ellenére sem tudunk megszabadulni. Mert minden iszonyat dacára mégis szép, fájdalmasan szép és mérhetetlenül gazdag ez az írói világ, és minden látszat ellenére nem a halál, hanem a túlélés jegyében áll.”

{ utószavak }

TORE RENBERG: SZERETTEM MÁSKÉPP IS
(JAK-L’Harmattan, Budapest, 2009.)

“Állsz a ropsteni metrómegállóban, most jöttél át a 203-as busszal Lindigö szigetéről, éppen Stockholm belvárosába tartasz, ez a világ legészakibb pontja, ahol voltál, és a metrón ülve, vagy talán kicsivel később, az utcán beléd hasít a felismerés: itt mindenki, nemtől és kortól függetlenül, úgy öltözködik, mintha otthon a bölcsészkarral szembeni Csendes kávézóba járna.”

SZERB ANTAL: SZÁZ VERS
(Magvető, Budapest, 2007.)

“Van Szerb Antalnak egy rövid példázata, melyben Puxus Oppidamus, a németalföldi humanista, miután kirángatják éjszaka felgyulladt házából, hirtelen visszarohan, hogy még valamit kimentsen a lángok közül. Amikor megkérdezik tőle, mi az a különleges kincs, amiért az életét kockáztatta, így válaszol: »Nem is tudom… de szép… és könyv. Hogy ne legyek egyedül az éjszakában.«”

{ esszék }

MŰÚT 2011024 / április
Még egyszer, utoljára (gondolatok Vladimir Nabokov Laura modellje című művének fordításához)

“Több mint harminc évig várakozott az élet és halál, a megsemmisítés és a publikáció közötti senkiföldjén egy svájci bankfiók gondosan őrzött széfjében, feje fölött a szerzői végrendeletben kimondott autodafé ítéletének démonával, melyet csak az utókor kíváncsiságának kérlelhetetlen angyala volt képes elűzni az évtizedeken át dúló küzdelem után. A kézirat végül megmenekült, ám alakjának végső, befejezett formáját, mely egyedül az idejekorán elhunyt szerző fejében létezett, továbbra is fedi a magzatmázból és szemfedőből szőtt fátyol.”

MŰÚT 2009012 / április
Egy „érzelmes“ „új regény“ (gondolatok Alain Robbe-Grillet Érzelmes regény című művének fordításához)

“Első gondolatra talán meglepő lehet a XX. század egyik legnagyobb port kavart modern irodalmi kezdeményezése — a francia »új regény« — és a XVIII. századi libertinus regény találkozása Alain Robbe-Grillet kései életművének boncasztalán. Ha azonban közelebbről megnézzük a két, egymástól időben oly távol álló műfajt — az egyik már túl szeretne lenni, a másik még innen van a klasszikus, »balzaci« regényforma fénykorán —, stiláris és szerkezeti sajátosságaikat tekintve valójában több közös pontra bukkanunk, mint különbségre.”

MŰÚT 2008010
Látáspróba (széljegyzetek egy Hodler-kiállításhoz)

“Az, hogy a görög misztériumok helyszíneihez és az emberré vált Istennek szentelt keresztény templomokhoz hasonlóan a white cube szintén a transzfiguráció kitüntetett helyszíne, az leginkább abból látszik, ahogy a popkultúra mítoszteremtő alkotásai azt ikonográfiai jelként felhasználják: korunk két legfontosabb mitikus hőse, a Mátrix Neója és A sötét lovag Batmanje mindketten egy olyan lecsupaszított, minimalista térben változnak át hétköznapi emberből félistenné és vissza, amely leginkább a múzeumi white cube-hoz hasonlítható.”

PUSKIN UTCA 2008/3
Pár hét az öreg Nádassal

“Nádas tisztességes mondatai, melyeket elsősorban etikai igény mozgat, számomra elsősorban esztétikai élményt jelentenek, s ha mostani feljegyzéseimben valamelyest imitálom a stílusát, akkor ezeket a mondatokat nem az igazságra törekvő vallomástevő, hanem a körmondat szépségében kéjelgő sznob íratja velem, aki mondatai megformálásakor azért törekszik mégis egyfajta őszinteségre, mert felismerte, hogy a Nádas-mondat etikai igényessége konstitutív mozzanata a Nádas-mondat esztétikumának, melyben tocsogni kíván.”

KALLIGRAM 2006/9-10
Dicsőség az élőknek – gondolatok Turányi Tamás “Kerek szeptember” című kötetének kapcsán, különös tekintettel a “Lazac-emlékmű” című versre

“Mindkét emlékmű, amellett hogy megadja a kötelező tiszteletet a honvédelem és a párzás hősi halottjainak (hiszen a lazacok is meghalnak ikrarakás után), mégis az élők, az életbenmaradottak mellett tesz hitet. Persze más és más miatt. Kavafisznál a bölcs előrelátás életbenmaradottai részesülnek a nagyobb dicsőségben, akik felismerik a természet rendjét Thermopülénél is, hogy a perzsákat nem lehet megállítani, így inkább mentik a saját bőrüket, ami rendben is van, hiszen ha valakik, Kavafisz beszélői aztán tudják, hogy uralkodók jönnek és mennek, és egyik sem sokkal jobb, mint a másik. “

LITERA 2005.06.20.
Hajas a miénk

“A magyar köz- és művészeti élet szégyene volt ez a mintegy 25 éves hallgatás, ami a Hajas-életművet övezte, de szövegei kiállták az idő próbáját: problémafelvetései, humora, kíméletlenül biztos kezű írásművészete, mely a szonettől a fiktív szerződésekig az irodalom minden területén megdöbbentő mesterségbeli tudással viszi véghez azt, amit elhatározott, ma ugyanolyan frissnek és érvényesnek hat, mint hathatott harminc-negyven évvel ezelőtt. Hajas Tibor menthetetlenül kortárs szerzővé vált, aki 25 évig várt, hogy előrukkoljon a nagy dobással: az irodalom minden területét átfogó hatalmas anyagával.”

{ “kis kritikavita” }

MAGYAR NARANCS 2007/33
Az olvasó lázadása – avagy túléli-e a kortárs irodalmi élet
arcvesztés nélkül az online nyilvánosság robbanását? (publicisztika)

“De hát, mondhatnánk, ez bizony egy ilyen szakma: az ember tálcán viszi ki a szívét a piacra, miután otthon gondosan megsütötte-fűszerezte ízlés szerint, s egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek ugyanannyira ízlik. Ezzel a rizikóval meg kell tanulni együtt élni.”

LITERA.HU 2007.08.31.
Kinek a…? Minek a kritikája? (beszélgetés Rácz I. Péter, Pollágh Péter, Sári B. László és Valuska László részvételével a kortárs kritikáról)

“Vannak itt nagy öregek, még a nagy elbeszélések idejéből, akiknek kései főműveit éppen az utóbbi időkben szüretelhettük le, kérdés, nem utoljára-e. Vannak középkorú szereplőink is, akik legszívesebben a Kádár-korszak társadalmának örök kamaszkoráról beszélnek, s mintha ők is belemerevedtek volna ebbe a kamaszkorba, holott már többgyermekes apák. Emellett pedig vagyunk mi, huszonéves valakik, akik megpróbáljuk kialakítani a magunk terét.”

{ filmesszék }

PRAE.HU 2007.07.02.
Vonzások és választások – Daniel Sanchez Arévalo: Sötétkékmajdnemfekete

“A magánéleti gépezetbe akkor kerül bele a hiba, amikor kiderül: Antonio nemzőképtelen, ezért megkéri az öccsét, ejtené teherbe helyette Paulát. A különös kapcsolat pedig, ami a két ember között az „intim beszélők” kötelességszerű dugásai közben kialakul, élete teljes átértékeléséhez vezeti Jorgét.”

PRAE.HU 2007.05.05.
“Bárhogy nevezzük, éppoly illatos” – Santiago Amigorena: 10 nap szeptemberben

“A múlt és az igazság fokozatosan, részletenként bomlik ki a szereplők kalandjai és beszélgetései nyomán, s mindez olyan, Nabokov regényeit idéző kulturális utalásrendszer hálójában, mely folyamatosan szimbolikus értelmezés-lehetőségekkel (és azok kijátszásával) emeli eggyel magasabb szintre a szereplők között zajló emberi történéseket.”

PRAE.HU 2007.03.18.
Síró játék – Kim Ki-duk: Idő

“See-hee alapvető félreértése, tébolyának kiindulópontja éppen az az előítélet, mely szerint Ji-woo (vagy általában a férfiak) a nőkben csupán azok testéhez képesek kapcsolódni, és ha a test megváltozik, úgy édesmindegy, ki rejtőzik a plasztikai húsmaszk mögött.”

PRAE.HU 2007.02.14.
Párhuzamos történetek – Alejandro González Inárritu: Bábel

“Mintha egyetlen (élet)történet már nem volna se eléggé érdekes, se értelmezhető anélkül, hogy ne helyeznénk szélesebb összefüggésbe, párhuzamok közé, és ne vizsgálnánk meg az általa térben és időben vetett hullámok terjedését az emberi sorsok és embertelen történések óceánjában.”

PRAE.HU 2007.02.08
Johanna a tébolydában – Szász János: Ópium, egy elmebeteg nő naplója

“A tébolyda egyben szemétdomb, karantén és tudatalatti: humanitásból, iszonyból és tudományból sűrűn szőtt szőnyege alá bűntudat nélkül bárki és bármi besöpörhető. A 19-20. századra azonban általános létmetaforává vált: a tébolydán kívül nincs élet, ez a zárt világ a létezés egyetlen lehetséges helyszíne.”